Hírek kategória bejegyzései

Külföldi – belföldi hírek

Orbán Viktor Afganisztánhoz hasonlítja Ukrajnát, a külügyminisztérium beidézi a nagykövetet

Orbán Viktor Afganisztánhoz hasonlítja Ukrajnát
Orbán Viktor Afganisztánhoz hasonlítja Ukrajnát, a külügyminisztérium beidézi a nagykövetet

Orbán Viktor magyar miniszterelnök a magyar médiának nyilatkozva “senki földjének” nevezte Ukrajnát, és Afganisztánhoz hasonlította.

“A magyar miniszterelnök egy újságírókkal folytatott beszélgetés során Ukrajnát “Afganisztánhoz” hasonlította, és “senki földjének” nevezte. Orbán Viktor újabb megvető kijelentése Ukrajnával szemben” , írta Facebook-oldalán Oleg Nikolenko, a külügyminisztérium hivatalos képviselője.

Nikolenko hangsúlyozta, hogy a magyar miniszterelnök ilyen kijelentései kategorikusan elfogadhatatlanok.

“Budapest továbbra is a magyar-ukrán kapcsolatok szándékos rombolását folytatja, jelentősen aláásva a két szomszédos ország közötti további párbeszéd lehetőségét” – mondta a tisztviselő.

Orbán kijelentését követően a minisztérium behívta a kijevi magyar nagykövetet.

“A magyar nagykövetet beidézik az ukrán külügyminisztériumba egy őszinte beszélgetésre. Fenntartjuk a jogot, hogy más válaszlépéseket tegyünk” , összegezte Oleg Nikolenko.


Az Ukrajna és Magyarország közötti politikai kapcsolatok továbbra is feszültek a magyar kormány Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos álláspontja miatt. Az ország nem támogatta az orosz olaj- és gázszektorral szembeni korlátozások szigorítását. Emellett 2022. május 31-én Orbán Viktor azt mondta, hogy az ország megállapodást kötött az EU-val, és engedélyt kapott az orosz olaj megvásárlására.

2022 júniusában Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyik főtanácsadója azt mondta, hogy az Európai Uniónak fel kellene hagynia az ukrajnai invázió miatt Oroszországgal szembeni szankciókkal, és ehelyett tűzszünetre és tárgyalásokra kellene törekednie.

Júliusban Orbán azt mondta, hogy a Nyugatnak fel kellene hagynia Ukrajna felfegyverzésével, és a békés rendezésre kellene összpontosítania. Az ukrán külügyminisztérium reagált Orbán nyilatkozatára.

Oleg Nikolenko, a minisztérium szóvivője megjegyezte, hogy egy nappal a magyar külügyminiszter moszkvai látogatása után, ahol az orosz gázszállítások növelését kérte, Orbán ismét az Oroszország elleni uniós szankciók hatástalanságáról szóló retorikáját folytatta.

A magyar média szerint szeptember 21-én Orbán Viktor a törvényhozókkal tartott zárt ülésen azt mondta, hogy az Európai Uniónak az év végéig fel kellene oldania az Oroszország elleni szankciókat, mivel azok az európaiaknak többet ártanak, mint Oroszországnak. Magyarország szintén régóta ellenzi, hogy Ukrajna 18 milliárdos uniós támogatást kapjon.

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter november 18-án hatástalannak nevezte az EU oroszellenes szankcióit, és a korlátozásokat szorgalmazó uniós vezetők lemondását követelte. Január 27-én Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarország megvétózza az Oroszországgal szembeni, az atomenergiával kapcsolatos uniós szankciókat.

Ugyanakkor Magyarországon egyre nagyobb az elégedetlenség Orbán Viktor kormányának oroszbarát irányvonalával szemben.

Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter szerint Magyarország hozzáállása Ukrajnával szemben változatlan marad, amíg Orbán Viktor lesz a miniszterelnök.

A memphisi rendőrség nyilvánosságra hozta a Tyre Nichols halálát okozó, megverését tartalmazó rendőrségi felvételt

Nichols családjának ügyvédje a videót három perc “hamisítatlan, szemérmetlen, megállás nélküli verésként” jellemezte, miután a héten egy meghallgatáson megtekintették.

A Memphis-i hatóságok péntek este nyilvánosságra hozták a 29 éves Tyre Nichols halálos veréséről készült videót, aki három nappal azután halt meg, hogy a rendőrség megállította őt egy közúti ellenőrzés során.

A 29 éves Nichols kritikus állapotban került kórházba, és három nappal azután halt meg, hogy a memphisi rendőrök január 7-én megállították. A Nichols és a rendőrök között történt események részleteiről egyelőre kevés információ áll rendelkezésre; a rendőrség kezdetben azt mondta, hogy Nichols gyalog menekült el a vezetés közbeni ellenőrzés során, és hogy “összetűzés” történt, amikor megpróbálták őt feltartóztatni.

Tyre Nichols a kórházban
Tyre Nichols a kórházban

C.J. Davis memphisi rendőrfőnök azonban péntek kora reggel a CNN-nek azt mondta, hogy a vizsgálat és a rendelkezésre álló kamerafelvételek áttekintése nem tudta “alátámasztani a veszélyes vezetés” állítását. “Ez nem jelenti azt, hogy nem történt semmi. De nincs bizonyíték. A kamerák nem vették fel” – mondta.

“Amennyire ma tudom, úgy vélem, hogy maga a megállítás is nagyon megkérdőjelezhető volt” – mondta az ABC “Good Morning America” című műsorában pénteken.

Nichols családjának hétfőn felajánlották, hogy privát megtekinthetik a videót. Édesanyja, RowVaughn Wells csak az első percet tudta végignézni, mondták a család ügyvédjei, Ben Crump és Antonio Romanucci.

A család péntekre sajtótájékoztatót tervezett az ügy újabb fejleményeiről az ügyvédeivel. “A családunk most gyászol, és ezt nagyon nehéz feldolgozni” – mondta Wells csütörtök este a memphisi Tobey Parkban tartott gyertyás virrasztáson.

Tyre Nichols édesanyja
Tyre Nichols édesanyja

Eközben a memphisi közösség a videó közzétételére reagáló esetleges tüntetésekre készül, a Memphis-Shelby megyei iskolák pénteken lemondták az iskola utáni tevékenységeket, a Southwest Tennessee Community College pedig pénteken virtuális órákra állt át.

Az Angol DeadHappy nevű életbiztosító cég megvédi a Harold Shipman reklámját

Shipmant, aki évtizedekig háziorvosként dolgozott, 1998-ban 15 gyilkosságért ítélték el, de a gyanú szerint 1975 és 1998 között akár 250 embert is megölhetett.

Harold Shipman a sorozatgyilkos
Harold Shipman a sorozatgyilkos

Az életbiztosító cég semmi kifogásolni valót nem talált a sorozatgyilkos Harold Shipman reklámban való szerepeltetése miatt, miután más iparági vezetők “több mint megvetendőnek” minősítették azt. A leicesteri székhelyű biztosító azt mondta, hogy “megállásra és gondolkodásra akarja késztetni az embereket”.

A DeadHappy a képet a szolgáltatásai népszerűsítésére használta, a szlogennel: “Életbiztosítás. Mert sosem tudhatod, ki lehet az orvosod”.

A DeadHappy reklámja
A DeadHappy reklámja

A reklámszabályozási hatóság (ASA) felügyeleti szerve közölte, hogy több mint 50, a reklámmal kapcsolatos panaszt vizsgál. Az ASA képviselője elmondta, hogy tudomásul vette a hirdetéssel kapcsolatban felmerült komoly aggályokat, és jelenleg vizsgálják a panaszokat, hogy megállapítsák, van-e ok további lépésekre”.

Kathryn Knowles, a Cura Financial Services alapítója tweetelt: “Tudd meg, hogy sokan közülünk a biztosítási szakmában ezt több mint megvetendőnek tartják”.

Vezető biztosítási tanácsadók az egész Egyesült Királyságban elítélték a reklámkampányt. Mások “sokkolónak” és “abszolút megdöbbentőnek” nevezték.

A cég alapítója, Andy Knott közleményében így fogalmazott: “DeadHappy a nevünk, és a szlogenünk a ‘Life insurance to die for’ (életbiztosítás, amiért meg kell halni), így tisztában vagyunk a márkánk provokatív és egyesek számára nagyon is sokkoló jellegével.

“De a provokativitás nem azonos a sértősséggel, és természetesen soha nem áll szándékunkban megbántani vagy felzaklatni az embereket. Az a szándékunk, hogy az embereket megállásra és gondolkodásra késztessük. Ha azonban Önt személyesen megrázta ez a reklám, őszintén elnézést kérünk.”

Shipmant 2000 januárjában bűnösnek találták a gondozása alatt álló 15 beteg meggyilkolásában, és tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Holtan találták a cellájában a wakefieldi börtönben, ahol felakasztotta magát 2004-ben.

A harmadik világháború elkezdődött

A La Figaro által készített interjú Emmanuel Todd-al

A La Figaro által készített interjú Emmanuel Todd-al

Emmanuel Todd

La Figaro. – Miért Japánban adnak ki könyvet az ukrajnai háborúról, és miért nem Franciaországban?

Emmanuel Todd. – Franciaországban az a kétes hírnév jár nekem, hogy “lázadó romboló” vagyok, míg Japánban elismert antropológus, történész és geopolitikus vagyok, aki az összes nagy újságban és magazinban megszólal, és akinek minden könyvét kiadják. Ott nyugodt légkörben fejezhetem ki magam, amit először magazinokban tettem meg, majd ezt a könyvet, amely interjúk gyűjteménye. A könyv címe: “A harmadik világháború már elkezdődött”, mára 100 000 példányban kelt el.

Miért ez a cím?

Mivel ez a valóság, a harmadik világháború elkezdődött. Igaz, hogy “kicsiben” és két meglepetéssel kezdődött. Azzal az elképzeléssel indultunk ebbe a háborúba, hogy Oroszország hadserege nagyon erős, gazdasága pedig nagyon gyenge. Azt hittük, hogy Ukrajnát katonailag, Oroszországot pedig gazdaságilag fogja szétzúzni a Nyugat.

De éppen az ellenkezője történt. Ukrajnát nem verték szét katonailag, annak ellenére, hogy akkoriban területének 16%-át elvesztette; Oroszországot nem verték szét gazdaságilag. Miközben én beszélek, a rubel a háború kitörése előtti nap óta 8%-kal drágult a dollárhoz és 18%-kal az euróhoz képest.

Tehát volt egyfajta quid pro quo. Világos azonban, hogy a konfliktus azáltal, hogy korlátozott területi háborúból globális gazdasági konfrontációvá vált az egész Nyugat és a Kína által támogatott Oroszország között, világháborúvá vált.

Nem túlzol? A Nyugat nem vesz részt közvetlenül katonailag…

Mi azonban fegyvereket szállítunk. De továbbra is igaz, hogy mi, európaiak mindenekelőtt gazdaságilag vagyunk érintettek. A háborúba való tényleges belépésünket az infláción és a hiányon keresztül érezzük.

Putyin az elején nagy hibát követett el, ami óriási társadalomtörténeti érdekességgel bír. Azok, akik a háború előestéjén Ukrajnával foglalkoztak, nem egy születőben lévő demokráciát láttak benne, hanem egy hanyatló társadalmat és egy bukott államot, amely éppen kialakulóban van. Azon tűnődtek, hogy Ukrajna 10 vagy 15 millió embert veszített a függetlenség óta. Ezt lehetetlen megmondani, mert Ukrajna 2001 óta nem végzett népszámlálást, ami a valóságtól félő társadalom klasszikus jele.

Azt hiszem, a Kreml számítása az volt, hogy ez a hanyatló társadalom az első sokkhatásra összeomlik, vagy akár azt is mondhatja, hogy “Isten hozott anyám” a szent Oroszországnak. De éppen ellenkezőleg, az derült ki, hogy egy hanyatló társadalom, ha külső pénzügyi és katonai forrásokból táplálkozik, a háborúban újfajta egyensúlyt, sőt horizontot, reményt találhat. Az oroszok ezt nem láthatták előre. Senki sem tudta.

Sokáig nem hittél Oroszország ukrajnai inváziójában…

Be kell vallanom, hogy meglepett a háború kezdete, nem hittem el. Ami a konfliktushoz vezető mély forrásokat illeti, osztom John Mearsheimer amerikai “realista” geopolitikus elemzését. A következő megállapítást tette: Ukrajna, amelynek hadseregét legalább 2014 óta NATO-katonák (amerikai, brit és lengyel) vették át, tehát de facto NATO-tag, az oroszok pedig bejelentették, hogy soha nem tűrnek meg egy NATO-tag Ukrajnát. Ezek az oroszok tehát (ahogy Putyin a támadás előtti napon elmondta) védekező és megelőző szempontból háborút vívnak.

Mearsheimer hozzátette, hogy nem lenne okunk örülni az orosz nehézségeknek, mert mivel ez számukra egzisztenciális kérdés, minél nehezebb, annál keményebben fognak lecsapni. Az elemzés igaznak tűnik. Egy kiegészítést és egy kritikát fűznék Mearsheimer elemzéséhez.

Mik ezek?

A kiegészítéshez: amikor azt mondja, hogy Ukrajna de facto NATO-tag volt, nem megy elég messzire. Németország és Franciaország kisebb partnerekké váltak a NATO-ban, és nem voltak tisztában azzal, hogy mi folyik Ukrajnában katonai szempontból. A franciákat és a németeket naivitásuk miatt kritizálták. Igen, de azért, mert nem tudták, hogy az amerikaiak, a britek és a lengyelek megengedhetik, hogy Ukrajna olyan helyzetbe kerüljön, hogy egy kiterjesztett háborút vívjon. A NATO alapvető tengelye most Washington-London-Varsó-Kijev.

Most a kritika: Mearsheimer, mint jó amerikai, túlbecsüli hazáját. Úgy véli, hogy ha az oroszok számára az ukrajnai háború egzisztenciális, akkor az amerikaiak számára ez lényegében csak egy hatalmi “játék” a többi között. Vietnam, Irak és Afganisztán után, még egy vagy még kevesebb katasztrófa… mit számít…? Az amerikai geopolitika alapvető axiómája: “Azt tehetünk, amit akarunk, mert biztonságban vagyunk, messze vagyunk, két óceán között, soha semmi sem fog történni velünk.

Amerika számára semmi sem lenne egzisztenciális. Az elemzés hiánya fejvesztett kapkodásra készteti Bident. Amerika törékeny. Az orosz gazdaság ellenállása a szakadék felé sodorja az amerikai birodalmi rendszert. Senki sem látta előre, hogy az orosz gazdaság megállja a helyét a NATO “gazdasági erejével” szemben. Úgy vélem, hogy maguk az oroszok sem számítottak erre.

Ha az orosz gazdaság a végtelenségig ellenállna a szankcióknak, és sikerülne kimerítenie az európai gazdaságot, miközben maga az orosz gazdaság Kína támogatásával túlélné, akkor az USA monetáris és pénzügyi ellenőrzése a világ felett összeomlana, és ezzel együtt az USA azon képessége is, hogy a semmiért finanszírozza hatalmas kereskedelmi deficitjét. Ez a háború ezért az USA számára egzisztenciális jelentőségűvé vált. Sem az USA, sem Oroszország nem vonulhat ki a konfliktusból. Ezért vagyunk most egy vég nélküli háborúban, egy olyan összecsapásban, amelynek a végeredménye az egyik vagy a másik összeomlása kell, hogy legyen. Többek között a kínaiak, az indiaiak és a szaúdiak is kárörvendően nyilatkoznak.

Sok megfigyelő rámutat, hogy Oroszország GDP-je Spanyolországé; nem becsülik túl gazdasági erejét?

Oroszország és Fehéroroszország GDP-je a nyugati GDP 3,3%-át teszi ki, gyakorlatilag semmit. Elgondolkodtató, hogy ez a jelentéktelen GDP hogyan képes megbirkózni és még mindig rakétákat gyártani. Ennek oka, hogy a GDP a termelés fiktív mérőszáma. Ha az USA GDP-jéből kivonjuk a túlárazott egészségügyi kiadások felét, majd az ügyvédek tevékenysége által “termelt vagyont”, majd a világ legjobban felszerelt börtöneit, majd a rosszul meghatározott szolgáltatások egész gazdaságát, beleértve a 15-20 000 átlagosan 120 000 dolláros fizetéssel rendelkező közgazdász “teljesítményét”, akkor rájövünk, hogy a GDP jelentős része vízpára.

A háború visszavezet minket a reálgazdasághoz, lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, mi a nemzetek valódi vagyona, a termelési kapacitás, és így a háborús kapacitás. Ha visszatérünk az anyagi változókhoz, akkor az orosz gazdaságot látjuk. 2014-ben bevezettük az első jelentős szankciókat Oroszország ellen, de aztán 2020-ra 40 millió tonnáról 90 millió tonnára növeli búzatermelését.

Míg a neoliberalizmusnak köszönhetően az USA búzatermelése 1980 és 2020 között 80 millió tonnáról 40 millió tonnára csökkent. Oroszország az atomerőművek legnagyobb exportőrévé is vált. 2007-ben az amerikaiak kifejtették, hogy stratégiai ellenfelük olyannyira a nukleáris hanyatlás állapotában van, hogy hamarosan az USA első csapásmérő képességgel fog rendelkezni a válaszképtelen Oroszországgal szemben. Ma az oroszok nukleáris fölényben vannak hiperszonikus rakétáikkal.

Az Egyesült Államokban jelenleg több mint kétszer annyi ember él, mint Oroszországban (2,2-szer annyi a diák korosztályban). Ugyanakkor a felsőoktatásban részt vevő fiatalok hasonló kohorszaránya mellett az USA-ban 7%, míg Oroszországban 25% tanul mérnöki tanulmányokat. Ez azt jelenti, hogy 2,2-szer kevesebb ember tanul, az oroszok 30%-kal több mérnököt állítanak elő.

Az Egyesült Államok külföldi hallgatókkal tölti ki a hiányt, de ők főként indiaiak, de még inkább kínaiak. Ez a helyettesítő erőforrás nem biztonságos, és már most is csökkenőben van. Ez az amerikai gazdaság alapvető dilemmája: csak kínai szakképzett munkaerő importálásával tud szembenézni a kínai versennyel. Az orosz gazdaság ezzel szemben elfogadta a piac szabályait, de az államnak igen nagy szerepe van, és rugalmasságát az ipari és katonai alkalmazkodást lehetővé tevő mérnökök képzéséből eredezteti.

Ezzel szemben egyesek úgy vélik, hogy Vlagyimir Putyin a nyersanyagok bérléséből profitált anélkül, hogy gazdaságát fejlesztette volna…

Ha ez így lenne, ez a háború nem történt volna meg. Az egyik legmeglepőbb dolog ebben a konfliktusban, és ami annyira bizonytalanná teszi, hogy (mint minden modern háború) a fejlett technológiák és a tömegtermelés közötti egyensúly kérdését veti fel. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legfejlettebb katonai technológiákkal, amelyek néha döntő szerepet játszottak az ukrán katonai sikerekben.

De ha hosszú távon, egy kimerítő háborúban nem csak az emberi erőforrások, hanem az anyagi erőforrások tekintetében is, a folytatás képessége attól függ, hogy az ipar kevésbé fejlett fegyvereket gyárt-e. És itt jön vissza az ablakon a globalizáció kérdése és a Nyugat alapvető problémája: ipari tevékenységeink olyan nagy részét áthelyeztük, hogy nem tudjuk, hogy a haditermelésünk lépést tud-e tartani. A problémát elismerik.

A CNN, a New York Times és a Pentagon azon töpreng, hogy vajon Amerika képes lesz-e újraindítani ennek vagy annak a rakétatípusnak a gyártósorát. De az sem világos, hogy az oroszok képesek-e tartani a lépést egy ilyen konfliktus tempójával. A háború kimenetele és megoldása attól függ, hogy mindkét rendszer képes lesz-e fegyvereket gyártani.

Véleménye szerint ez a háború nemcsak katonai és gazdasági, hanem ideológiai és kulturális jellegű is…

Itt elsősorban antropológusként beszélek. Oroszországban sűrűbb, közösségi családi struktúrák léteztek, amelyek értékeinek egy része fennmaradt. Van egy olyan orosz hazafias érzés, amiről itt fogalmunk sincs, amit egy családi nemzet tudatalattija táplál. Oroszországban patrilineáris családszervezet volt, azaz a férfiaké a központi szerep, és nem tud minden nyugati neofeminista, LMBT, transznemű újítást magáévá tenni…

Amikor azt látjuk, hogy az orosz Duma még elnyomóbb törvényt fogad el az “LMBT-propagandáról”, felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Ezt én is érzem, mint egy átlagos nyugati ember. De geopolitikai szempontból, ha a puha hatalomban gondolkodunk, ez hiba. A bolygó 75%-án a rokonsági szervezet patrilineáris volt, és érezni lehet az orosz attitűdök erős megértését.

A kollektív nem Nyugat számára Oroszország megnyugtató erkölcsi konzervativizmust képvisel. Amikor geopolitikával foglalkozik, akkor az energia és a katonai erőviszonyok stb. érdeklik. De ott van a két ország közötti kapcsolat is. De létezik az ideológiai és kulturális erőegyensúly is, amit az amerikaiak “soft power”-nek neveznek.

A Szovjetuniónak volt egyfajta puha hatalma, a kommunizmus, amely hatással volt Olaszország egy részére, a kínaiakra, a vietnamiakra, a szerbekre, a francia munkásokra… De a kommunizmus alapvetően ateizmusa miatt irtózott az egész muszlim világtól, és Indiában semmi különöset nem inspirált. Ma azonban Oroszország, mivel újra a nagyhatalom archetípusaként pozícionálta magát, amely nemcsak “gyarmatellenes”, hanem patrilineáris és a hagyományos erkölcsöket konzerváló is, sokkal messzebbre is eljuthat.

Az amerikaiak most elárulva érzik magukat Szaúd-Arábia által, amely a háború okozta energiaválság ellenére sem hajlandó növelni olajtermelését, és valójában az oroszok oldalára áll: részben természetesen olajérdekekből. De egyértelmű, hogy Putyin Oroszországa, amely immár erkölcsileg konzervatív, szimpatikussá vált a szaúdiakkal, akiknek bizonyára van egy kis gondjuk az amerikai vitákkal a transznemű nők (akiket a fogantatáskor férfiként definiáltak) női mosdóba való bejutásáról.

A nyugati újságok tragikusan mulatságosak, állandóan azt mondogatják, hogy “Oroszország elszigetelődött, Oroszország elszigetelődött”. De ha megnézzük az ENSZ-szavazásokat, akkor azt látjuk, hogy a világ 75%-a nem követi a Nyugatot, amely így nagyon kicsinek tűnik. Láthatjuk, hogy ez a konfliktus, amelyet a médiánk politikai értékek konfliktusaként ír le, mélyebb szinten antropológiai értékek konfliktusa. Ez az öntudatlanság és ez a mélység teszi veszélyessé a konfrontációt.

Emmanuel Todd antropológus, történész, esszéista, futurista és számos könyv szerzője. Több közülük, mint például “A végső bukás”, “A gazdasági illúzió” vagy “A birodalom után”, a társadalomtudományok klasszikusai lettek. Legutóbbi könyve, “A harmadik világháború elkezdődött” 2022-ben jelent meg Japánban, és 100 000 példányban kelt el.

 

A koszovói rendőrség különleges erői tüzet nyitottak egy szerb autóra

Nem állt meg a ellenőrzőpontnál, hanem belehajtott a rendőrautóba.

Egy szerb férfi sérült meg, amikor a Koszovói rendőrség speciális egységének tagjai tüzet nyitottak a Mitrovica és Leposavic között közlekedő autóra észak-Koszovóban, jelentette MTI Belgrád tudósítója.

A koszovói rendőrség különleges erői

A koszovói rendőrség különleges erői

A Koszovói Belügyminisztérium szerint a rendőrök tüzet nyitottak az autóra, mert az nem állt meg az ellenőrzőpontnál, hanem összeütközött a szolgálatot teljesítő rendőrautóval, ami ezzel veszélyeztette az életüket.

Az autóban két utas volt, akik közül az egyiknek lövések okoztak sérülést, a másik pedig balesetmentesen kiszállt az autóból.

Az ellenőrzőpontokat észak-Koszovóban feállították, miután a helyi szerbek és koszovóiak közti feszültség fokozódott tavaly ősszel. Decemberben a helyi szerbek tiltakoztak, amikor Koszovói rendőrök letartóztattak egy volt koszovói szerb rendőrt, akit azt állítottak, hogy terrorszervezeti támadásra készül az választási bizottság épületeire.

A helyzet az új év előtt rendeződött, a gátakat eltávolították és a letartóztatásban lévő rendőr házi őrizetben van. Azonban januárban, egy helyi albán férfi, egy szabadidejében lévő katona, lelőtt két szerb fiatalt és megvert egy harmadik fiút, ami újra feszültséget váltott ki. Ezer szerb vonult utcára Koszovóban az eset miatt.

Koszovó 2008-ban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, amit Belgrád nem ismert el, és továbbra is sajátjának tekinti a túlnyomórészt albánok lakta déli tartományt.

Mintegy 50 000 szerb él egy tömbben Koszovó északi részén, és mintegy 50 000 szerb él az ország más részein, szétszórtan.