Ahogy a gleccserek olvadnak és hatalmas mennyiségű vizet öntenek a közeli tavakba, világszerte 15 millió embert fenyeget a halálos áradás veszélye.

A gleccsertavakból kitörő árvíznek nevezett katasztrófa árnyékában élők több mint fele mindössze négy országban található: Indiában, Pakisztánban, Peruban és Kínában, olvasható a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányban.

Egy másik tanulmány, amely egy lektorált folyóiratban való publikálásra vár, több mint 150 gleccseráradást jegyez a történelemben és a közelmúltban.

Az amerikaiak és az európaiak ritkán gondolnak erre a veszélyre, de a tanulmány számításai szerint 1 millió ember él mindössze 10 kilométeren belül a potenciálisan instabil gleccserek által táplált tavaktól.

Az egyik legpusztítóbb árvíz 1941-ben volt Peruban, és 6000 ember halálát okozta. Egy 2020-as gleccsertó kitörése a kanadai Brit Columbiában mintegy 100 méter magas cunamit okozott, de senki sem sérült meg. Egy 2017-es nepáli gleccseráradást, amelyet egy földcsuszamlás váltott ki, német hegymászók videóra vettek.

Az alaszkai Mendenhall-gleccseren 2011 óta minden évben kisebb gleccsertöréses árvizek jelentkeznek, amelyeket a Nemzeti Meteorológiai Szolgálat „öngyilkos medencének” nevez, a tanulmány vezető szerzője, Caroline Taylor, az egyesült királyságbeli Newcastle-i Egyetem kutatója szerint.

A tudósok szerint egyelőre nem úgy tűnik, hogy az éghajlatváltozás miatt gyakoribbá váltak ezek az árvizek, de mivel a felmelegedéssel a gleccserek zsugorodnak, a tavakban lévő víz mennyisége nő, ami veszélyesebbé teszi őket azokban a ritka helyzetekben, amikor a gátak átszakadnak.

„A múltban voltak olyan gleccsertó kiáramlások, amelyek egyetlen katasztrofális áradás során sok ezer ember halálát okozták” ,mondta Tom Robinson, a tanulmány társszerzője, az új-zélandi Canterbury Egyetem katasztrófakockázati kutatója. „És az éghajlatváltozással a gleccserek olvadnak, így ezek a tavak egyre nagyobbak lesznek, és potenciálisan instabilabbá válnak. Egy melegedő világban minden bizonnyal több és nagyobb gleccsertavakra számíthatunk. De az a veszély, amelyet ezek a tavak jelenthetnek, döntően attól függ, hogy hol élnek az emberek.”

A baj az, hogy a tudósok túl sok figyelmet fordítanak Pakisztánra, Indiára, Kínára és a Himalájára, amelyet gyakran Magashegység-Ázsiának neveznek, és némileg figyelmen kívül hagyják az Andokat, mondta Robinson. A második és a harmadik legnagyobb kockázatú medence a perui Santa-medencében, illetve a bolíviai Beni-medencében található, áll a tanulmányban.

Az 1940-es évekbeli halálos andesi árvíz után ez a régió „egyfajta vezető szerepet játszott” az olvadó gleccserárvíz-kiáramlási veszélyekkel kapcsolatos munkában, de az elmúlt körülbelül egy évtizedben a magashegységi Ázsia vette át az irányítást a nagy népesség miatt – mondta Umesh Haritashya, a Daytoni Egyetem geológus professzora. India nem annyira a fizikai felépítés, hanem „a folyásirányban lévő hatalmas embertömeg” miatt áll a veszélyeztetettségi lista élén.

Az Egyesült Államok és Kanada három tómedencéje is magasan szerepel a veszélyeztetettségi listán, a Csendes-óceán északnyugati részétől Alaszkáig, de közel sem olyan magasan, mint az ázsiai és andoki területek, ahol kevés ember van a veszélyzónában. Ezek az alaszkai Kenai-félszigeten (megkülönböztetve a Juneau melletti Mendenhall-gleccsertől), Washington északkeleti részén és British Columbia nyugati középső részén találhatók.

„Ez a rangsor jó ellenőrző lista a további kutatásokhoz” – mondta Oliver Korup, a németországi Potsdami Egyetem munkatársa, aki a gleccsertavakból kitörő árvizek listájának társszerzője.