A kutatók megállapították, hogy a zajjal szembesülő delfinek növelik egymásnak szóló kiáltásaik hangerejét és időtartamát, de nehezen tudnak együttműködni.

Az óceánban élő emlősök a hangok világában úsznak. Az elmúlt évtizedekben azonban az emberek felpörgetik a hangerőt, és a hajózás, az olaj- és gázkitermelés, valamint a katonai műveletek zajával bombázzák a vizeket. Új kutatások szerint az ilyen antropogén zajok megnehezíthetik a delfinek kommunikációját és együttműködését.

Amikor a delfinek zajos környezetben együttműködtek egy feladatban, az állatok nem sokban különböztek a szárazföldi városlakóktól, akik a légkalapácsok és mentőautó-szirénák zajától próbálták hallatni a hangjukat. Kiabáltak, hangosabban és hosszabb ideig kiabáltak – számoltak be a kutatók csütörtökön a Current Biology című folyóiratban.
“Drámaian megnőtt, hogy milyen gyakran nem sikerül koordinálniuk a növekvő zaj hatására”: mondta Shane Gero, az ottawai Carleton Egyetem bálnabiológusa.

A tudósok egy delfinpárral, Delta és Reese nevű hímekkel dolgoztak a Florida Keys-i Delfin Kutatóközpont kísérleti lagúnájában. A párost arra képezték ki, hogy a ketrecük különböző pontjaira ússzanak, és egy másodpercen belül nyomjanak meg egy gombot. “Mindig is ők voltak a legmotiváltabb állatok. Nagyon izgatottak voltak a feladat elvégzése miatt” – mondta Pernille Sørensen, az angliai Bristoli Egyetem biológusa és doktorjelöltje. A delfinek füttyszóval beszélgettek egymással, és gyakran közvetlenül a gomb megnyomása előtt füttyentettek, mondta. Sørensen asszony csapata a hangokat víz alatti hangszórók segítségével továbbította. Az állatok fúvónyílásai mögé ragasztott címkék rögzítették, hogy a delfinek mit hallanak és mit mondanak egymásnak, valamint a mozgásukat. A kutatócsoport 200 kísérlet során öt különböző hangkörnyezetben figyelte meg, hogy a delfinek hogyan változtatták meg viselkedésüket a hangos zaj kompenzálására. A cetfélék egymás felé fordították testüket, és nagyobb figyelmet fordítottak egymás helyzetére. Időnként majdnem megduplázták a hívásuk hosszát, és felerősítették a füttyüket, bizonyos értelemben kiabáltak, hogy hallhatóak legyenek a fehér zaj kakofóniája vagy egy magasnyomású gőzgép felvétele felett. Minél zajosabb lett, annál kevesebb sikerrel jártak a delfinek a feladatban. A leghangosabb állapotban az esetek 62,5 százalékában sikerült nekik a feladat, egyidejűleg mintegy 20 százalékkal kevesebbszer ütötték le a gombokat, mint a környezeti hangerő alatt. “Meglepő volt látni, hogy mennyire lecsökkent a sikerességi arány” – mondta Sørensen asszony.

A kutatók korábban már megfigyelték, hogy vadon élő delfinek megváltoztatják viselkedésüket, ha hajók vannak a közelben. A tudósok például ausztrál vizeken kevesebb delfint figyeltek meg, amikor a delfineket megfigyelő turistahajók száma megnőtt. Azt azonban még senki sem vizsgálta, hogy az antropogén hangok hogyan rontják az állatok együttműködési képességét.
“Általában nagyon nehéz ilyen jellegű vizsgálatokat végezni a vadonban” – mondta Mauricio Cantor, a Newportban található Oregoni Állami Egyetem viselkedésökológusa, aki részt vett a tanulmányban. A Sørensen asszony csapata által használt kísérleti elrendezés azonban egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott a zaj hatására, mivel a kutatók a legtöbb olyan tényezőt, amely befolyásolhatta volna az eredményeiket, kontrollálni tudták.

A delfinek együtt vadásznak, a kommunikációhoz hangokat használnak, és a hanglokátorok segítségével tájékozódnak. A hangot arra is használják, hogy összetartsanak a családjukkal, és fütyülve jelzik jelenlétüket a társaiknak – mondta Dr. Gero. Zajos környezetben “az állatok nem tudnak beszélni egymással”. Dr. Cantor szerint hosszú távon az ilyen körülmények befolyásolhatják a táplálékfelvételt és a szaporodási képességet. Dr. Gero szerint az óceánoknak már most is lehetnek olyan részei, amelyek már nem használhatók ezen állatok számára. A delfinek olyan helyekről vándorolhatnak el, ahol nem tudnak sikeresen kommunikálni. Ez a jelenség már most is előfordulhat olyan nagy kikötőkben, mint Los Angeles vagy Boston – mondta. A hajók a zajos óceáni hangzásvilág egyik fő okozói, és egyes helyeken a hajókat lelassítják, hogy megvédjék az élővilágot a zajszennyezéstől, mondta Dr. Gero. Például a Csendes-óceán partvidékének Washington államtól Chiléig tartó részein a hajókat arra utasítják, hogy lassítsanak vagy változtassák meg az irányt, hogy csökkentsék a tengeri emlősöket zavaró zajt.

“Már most is abszolút hatással vagyunk az állatokra” – mondta Dr. Gero. A sajnálatos valóság az, hogy bizonyos szempontból ez a történet 35-50 év késéssel kezdődött.”