A SpaceX készen áll az év negyedik küldetésének indítására.

A SpaceX készen áll az év negyedik küldetésének indítására, egy GPS-III műholdal a US Space Force számára szerdán, jan. 18-án. Az indítás során egy Falcon 9 rakéta emelkedik fel a Space Launch Complex 40-ről a Cape Canaveral Space Force Stationról 15 perces indítási ablakban, amely 7:10:01-kor nyílik meg.

A küldetés hasznos terhe a Global Positioning System III Space Vehicle 06. Ezt a Lockheed Martin építette a coloradói Littletonban, és egy közepes Föld körüli pályára (MEO) kerül, 20180 km-es működési körpályán, 55 fokos dőlésszöggel. A GPS-III-SV06 indítótömege 3880 kg, és a nevét Amelia Earhartról, a híres repülőről kapta, aki 1932-ben az első nőként egyedül szelte át az Atlanti-óceánt. Earhart 1937-ben eltűnt a világ körüli útja során.

A műhold 2022 októberében érkezett Floridába a végső, indítás előtti ellenőrzésre. A küldetés lesz az ötödik GPS III műhold SpaceX Falcon 9 rakétával történő indítása, egy korábban a United Launch Alliance Delta IV Medium+ rakétájával indult. A küldetés első részét a második repülését teljesítő Falcon 9 hordozórakéta, a B1077-2 fogja hajtani. A hordozórakéta a tavalyi Crew-5 küldetésen debütált a Nemzetközi Űrállomáson. A küldetés a szokásos Falcon 9 hajtóanyag feltöltési profilt követi. A rakétát a T-35 percben kezdődő és nem sokkal a felszállás előtt befejeződő szakaszban töltik meg hűtött RP-1 rakéta minőségű kerozinnal és sűrített folyékony oxigénnel. A tervezett két perc 33 másodperces égés után az első fokozat leáll és leválik, hogy felkészüljön a leszállásra a starthelytől 635 km-re északkeletre állomásozó A Shortfall of Gravitas nevű drónhajón.

A GPS-III-SV06 tömege és orbitális rendeltetési helye kizárja a hordozórakéta visszatérését az indítóhelyre, amely a SpaceX első önálló űrkikötői drónhajó leszállási kísérletét fogja megkísérelni. A hordozórakéta ehhez a művelethez két égést hajt végre, egyet a légkörbe való visszatérésekor, hogy lelassuljon, a másodikat pedig a drónhajóra való tényleges leszálláshoz.

Eközben a második fokozat folytatja a hasznos teher felgyorsítását orbitális sebességre, és emelkedés közben ledobja a védőburkolat felét. A SpaceX Doug nevű többcélú mentőhajója visszaszerzi ezeket a burkolatokat újrafelhasználás céljából. Miután a második fokozat önmagát és a hasznos terhet egy kezdeti alacsony Föld körüli pályára állította, a második fokozat egy óra, három perc és 32 másodperccel a start után újra beindítja a hajtóművét. Ez a 44 másodperces égés a Falcon 9-et MEO-transzferpályára állítja. Az űrhajó a felszállás után bő egy órával és 29 perccel válik le a második fokozatról, és a fedélzeti hajtóművek segítségével a végső körpályára állítja magát.

A GPS-III-SV06-ot követően a Lockheed Martin további négy műhold szállítására kapott szerződést, így a kezdeti GPS III platformok száma 10-re emelkedik. Ezt az első sorozatot követően az amerikai űrerő további 22 műhold indítását tervezi GPS-IIIF (Follow-On) néven. Ezeket szintén a Lockheed Martin építi, és a hackerek és a külföldi hadseregek ellen nagyobb védelmet nyújtanak majd, beleértve a jelenleginél akár 60-szor nagyobb zavarásgátló képességeket. Összességében a jelenlegi GPS-hálózat különböző műholdgenerációk keverékét tartalmazza, amelyek mindegyike az előzőhöz képest fejlődést jelent. A Lockheed Martin szerint a GPS-III-as generáció a korábbi Block-IIF változathoz képest háromszorosára javítja a helymeghatározás pontosságát.

Bár a hálózatot nagyrészt a helymeghatározási információk alapján használják, a GPS műholdak egyik legfontosabb rendszere az atomórájuk – amely kulcsfontosságú a mobiltelefon-bázisállomások szinkronizálásához szerte a világon. A GPS III. generáció további javulása az Egyesült Államok Űrerejének aggodalmát fejezi ki a külföldi ellenfelek által okozott jelzavarással kapcsolatban. A Block III változat zavarásgátló képességei legalább nyolcszor hatékonyabbak, mint az IIF generációé.

Míg a GPS-hálózat számos katonai alkalmazásnak ad otthont az M-kódú jeleken, négy működő polgári jel létezik. A legrégebbi műholdak az L1 C/A jelet használják. Bár még mindig használatban van, ez a jel örökölt jelnek számít, és elsősorban a pontosság növelésére használják a földi eszközökön, amelyek a kétsávos GPS-t használják. Az összes Block III műhold, beleértve a GPS-III-SV06-ot is, három további jelet használ. Az L2C hatékonyabb, erősebb és pontosabb a korábbi, hagyományos jelekhez képest – állítja az űrtávú helymeghatározás, navigáció és időmérés nemzeti koordinációs hivatala. Az L5 jel, becenevén az „életbiztonság” frekvenciája, egy kizárólag a repülésbiztonsági szolgálatok számára fenntartott frekvenciasávon kerül sugárzásra.

A legújabb jel az L1C, és úgy tervezték, hogy a többi résztvevő GPS-hálózat, köztük az európai Galileo is megoszthassa. Hasonlóképpen, a japán QZSS négy működő műholddal rendelkezik, míg a kínai BeiDou konstelláció 42 műholdat tartalmaz.

Összességében világszerte több különböző globális navigációs műholdrendszer (GNNS) hálózat van használatban. Az Egyesült Államok hálózata, a GPS a GPS-III-SV06 előtt 31 műholdból áll, míg az orosz Globális Navigációs Műholdrendszer (GLONASS) 23 működő műholddal, az európai Galileo pedig 24 aktív műholddal és hat tartalékkal rendelkezik pályán. Az indiai regionális navigációs műholdrendszer (IRNSS) hét működő műholdjával hasonló célt szolgál; az indiai hálózat azonban nem globális, csak Indiát és a környező régiókat szolgálja ki.