A Holdon túli 25 napos repülés után, majd az Artemis I Orion legénységi modulban való visszatérés után a Matroshka (MARE) vizsgálat részeként a két próbabábut, Helgát és Zohart sugárzásérzékelőkkel látták el.

Zohar sugárvédelmi mellényt is viselt a küldetés során, hogy potenciálisan csökkenthessék a sugárterhelést a jövőbeli űrhajós küldetések során.

A detektorokat a Kennedyben eltávolítják, és a torzók visszakerülnek a Német Űrügynökség csapataihoz további elemzés céljából. Az Artemis I Orion a Space Launch System (SLS) rakéta tetején indult a Kennedy 39B indítókomplexumából 2022. november 16-án 1 óra 47 perckor (EST).

A repülés során az Orion messzebbre repült, mint bármely ember számára épített űrhajó valaha is repült, megnyitva az utat az emberes mélyűrkutatás előtt, és demonstrálva a NASA elkötelezettségét és képességét az emberi jelenlét kiterjesztésére a Holdra és azon túlra.

Az Artemis I elsődleges célja az SLS és az Orion űrhajó integrált rendszereinek alapos tesztelése volt a legénységi küldetések előtt. Az Artemis keretében a NASA célja az első nő és az első színesbőrű ember Holdra szállítása, valamint a fenntartható holdkutatás megteremtése.

A Föld légköre és mágneses árnyékolása megvéd bennünket a világegyetem sugárzásának nagy részétől, beleértve a Napunkból érkező sugárzást is. Amikor az űrhajósok elhagyják a Földet, a mélyűrben jelen lévő sugárzás teljes spektrumának ki vannak téve.

Az Artemis I küldetésen nem legénység, hanem két egyforma, sugárzásérzékelőkkel felszerelt próbabábu torzója volt a fedélzeten. A háromhetes küldetés során az Orion fedélzetén repültek, és mintegy 280 000 mérföldre a Földtől, valamint több ezer mérföldre a Holdon túlra.

A fantomnak nevezett próbabábukat olyan anyagokból készítették, amelyek egy felnőtt nő emberi csontjait, lágyrészeit és szerveit utánozzák. A nevük Helga és Zohar, és annak ellenére, hogy az utazás közös, küldetésük különböző lesz.

Zohar viselni fogja az AstroRad mellényt, míg Helga nem. A női alakot azért választották, mert a nők jellemzően érzékenyebbek az űrsugárzás hatásaira, de az AstroRad mellényt úgy tervezték, hogy a férfiakat és a nőket egyaránt védje.

A fantomok testébe egy három centiméteres rácsot ágyaztak be, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy feltérképezzék a belső sugárzási dózisokat a test kritikus szerveket tartalmazó területein. Két azonos torzóval a tudósok meg tudják majd határozni, hogy az új mellény mennyire védi meg a legénységet a napsugárzástól.

Eözben adatokat gyűjtenek arról is, hogy az űrhajósok mennyi sugárzásnak lehetnek kitéve az Orion ürhajó belsejében egy holdi küldetés során, olyan körülmények között, amelyeket a Földön nem lehet rekonstruálni.

Az Oriont úgy tervezték, hogy az Artemis küldetések során a sugárzási események során mind az embereket, mind a hardvert megvédje. Napkitörés esetén például az Orion legénysége a legénységi modul középső részében, a padló és a hőpajzs között húzódhat meg, a fedélzeten lévő tárolózsákok segítségével javítva a védelmet.

Előfordulhat azonban, hogy a legénységnek több mint egy napig kell ilyen óvóhelyen tartózkodnia. A napenergia-részecskék blokkolását segítő védőmellénnyel a személyzet a napvihar ellenére is folytathatná a munkát a kritikus küldetési tevékenységek során.

Az Orion fedélzetén különböző típusú sugárzásérzékelők is voltak, amelyek a repülés során a sugárterhelés csúcsszintjét, valamint a küldetés során a sugárzás szintjét is rögzítették. A kutatók ezután összehasonlítják az adatokat a küldetés telemetriájával, hogy kiderüljön, hol és mikor találkoztak a sugárzással.

Míg az AstroRad mellényt elsősorban a napkitörések során a Napból kilövellő napenergetikai részecskék elleni védelemre tervezték.

A kutatók olyan módszereket is fejlesztenek és értékelnek, amelyekkel a személyzetet a galaktikus kozmikus sugárzástól, a galaxis minden részéből érkező sugárzás egy másik típusától lehet megvédeni, amely ellen nagyobb kihívást jelent a védelem kifejlesztése.